fbpx

Változás folyamata #3

Eljutsz ide: “mivaaaaan?!?!?!”

2. Düh

A kialakult helyzet piszkál. Először csak bosszant, de aztán az ellenállás lehet olyan mértékű is, hogy akár agressziót is kiválthat belőlünk. Ez mindenkinek a saját vérmérséklete szerint történik, van aki sírással, mások kiabálással fejezik ki, de lehet ennek még durvább módja is.

És hogy ez mitől van?

Attól az érzéstől, hogy (látszólag) tehetetlenek vagyunk. Sokként ért egy helyzet, amire nem számítottál és a kezdeti “na neeee” állapotból a “mivaaaaan?!?!” egyre erősödő kérdés fogalmazódik meg benned.

De nézzük azt a helyzetet, amikor te magad generálod a változást. Mert számomra mind coaching mind pedig spirituális szempontból sokkal fontosabb és érdekesebb az önmagunk által eldöntött változtatás. Amikor elébe mész a dolgoknak, felelősséggel, felismered az önismereted, önreflexiód által, hogy valamin változtatnod kell.

Lehetséges elérni ilyenkor is ezt állapotot? Eljuthatsz egy dühkitörésig? Szerintem simán. Hiszen ha valamit elhatározol, hogy megváltoztatsz, akkor nem feltétlenül egy diadalmenet az egész. Sőt! Minél nagyobb dolgot határozol el, annál valószínűbb, hogy az első “pofonoknál” elbizonytalanodsz.

Biztos ezt akartam? Képes leszek rá?

Megkérdőjelezed saját magad, hogy biztosan jó e az irány. És ez egyáltalán nem baj, hiszen itt mérlegelhetsz, hogy továbbviszed a dolgot, változtatsz esetleg az elképzeléseiden vagy rájössz, hogy tényleg nem szükséges változtatnod. És persze itt jöhet az is, hogy feladod – de most erről nem beszélünk.

Amikor nem te döntesz a változással kapcsolatban, vagyis egy kész helyzetben kerülsz ebbe a második fázisba, sokszor itt még mástól várod a megoldást vagy a segítséget. Még azt látod csak, hogy mindenki ellened van vagy hogy esetleg mindenki másképp látja a dolgokat és magadra maradtál. És ez bizony félelmetes. A düh vagy agresszió egy védekezés ebben az esetben.

Persze ez nem mentség semmilyen agresszív cselekedetre másokkal vagy önmagunkkal szemben. Nagy szerepe van itt is az önismeretnek, hogy hogyan tudjuk kontrollálni magunkat.

Ebben az állapotban nem látunk ki a gödörből, még semmilyen megoldást, előremozdulást nem tudunk elképzelni.

Hasznos lehet egy olyan lépést beépíteni, amikor kiadhatjuk a dühünket. Ehhez persze nagyfokú tudatosság kell, de nem olyan vészesen nehéz azért. A lényeg, hogy adjunk magunknak időt az agresszió kiélésére: mondjuk 10 percig bokszoljunk szét egy párnát, vagy kiabáljunk bele, esetleg ki a természetbe és kiabáljunk torkunk szakadtából, sírjunk, káromkodjunk bátran és cifrán.
Ezzel egyrészt megnyugszunk, az energiák kijönnek, feloldódnak és nem testi szinten rakódnak és okoznak bármilyen fájdalmat, betegséget, akár lázas állapotot.

Ha már itt tartunk, amikor lázas vagy tudd, hogy a szervezeted lázad. Valamit nem kapott meg, amire szüksége volt és a láz által megkapja. Nem véletlen túlhajszoltság esetén, hogy könnyen egy kis torokfájásból (mit nem mondasz ki) lázas állapot lesz, vagy amikor nem kapunk elég szeretetet, akkor lebetegszünk, hogy körülugráljanak minket. A kérdés, hogy miért van erre szükségünk.

De maradva a düh fázisánál, ha sikerül kiadni, vagy csak idővel túljutsz rajta, akkor tudsz elkezdeni átlépni a következő szakaszba. Arra is érdemes tudatosnak lenni, hogy sokáig ne maradj itt, mert ténylegesen betegséget képes generálni, ha megmarad a feszültség. Minden téren korlátozni fog, nem tudsz koncentrálni és a kapcsolataid is megsínylik, ha pukkancs vagy. Nézz magadra kívülről:

Tényleg ennyire tragikus a helyzet, hogy hetekig mérgelődsz?

Kit büntetsz ezzel?

Valójában ki sínyli meg a legjobban ezt a szakaszt?

Képes vagy továbblépni? Ha igen, akkor eljutsz az alkudozás fázisába, ahol már megcsillan valami kis reménysugár.

Ha szeretnéd átalakítani a gondolkodásodat és a hétköznapokban is azonnal használható gyakorlatokat tanulni, akkor gyorsan foglalj egy időpontot a 30 perces díjmentes konzultációra.

Kapcsolódó bejegyzések