Ahogy eddig mentek a dolgok, ezután nem mehetnek. Nehéz megfogalmazni, ami van, ami kavarog, de nem akarom megállítani. Legyen, aminek lennie kell, jöjjön, ami jönni akar. Akkora változásban vagyunk, hogy szavakkal nem lehet megfogalmazni… lehet nem is kell. Mert pont ez a Plútó, a mindenen kívüliség kapuja. Utána nyílik ki teljesen a naprendszerünk, a megfoghatatlan. 20 év a Vízöntő jegyében: sarkából fordulhat ki a világunk társadalmilag és egyéni szinten is.
Én az egyénivel foglalkozom, azt támogatom, hogy ha minden egyes ember csak és kizárólag a saját belső világával foglalkozna, akkor a bolygónk, a társadalmunk is egy sokkal jobb hely lenne. Sok mindenkitől azt hallom, hogy feje tetejére áll az élete, váratlan, erőteljes, érzelmileg felkavaró dolgok történnek, általános a nyughatatlanság, nemalvás vagy túlalvás, minden szempontból a túlzó történések és megélések.
Plútó: tűz és víz elemű is, min csodálkozunk, ha a szélsőségek jönnek? Vízöntőben mindez azt jeleni, hogy ki akar mozdítani a megszokott, begyöpösödött választásainkból, hogy legyél merészebb, extrémebb, vagányabb, szabadabb, hiszen így tudsz fejlődni – a komfortzónán túl.
***
Újra előveszem a Plútó mini konzultációkat, hogy lássuk a konkrét egyéni képletekben mit hoz ez a Plútó a Vízöntőben. Mert ezt igazán így érdemes nézni. Vannak általános tendenciák, de az egyéni kérdések, tranzitok nagyon sokat tudnak formálni a megéléseinken. Benne van a szóban: egyéni. 40 perc, a téged legjobban foglalkoztató valódi kérdés vagy életterület.
Valódi kérdés alatt azt értem, hogy nem az a lényeg, hogy az xy mikor fogja már végre belátni, hogy összetartoztok, hanem azt, hogy mikor fogod TE belátni azt, hogy amíg nem szereted magad, addig nem jön el az igazi, aki szeret és megbecsül.
Mit kell megtenned ahhoz, hogy eljuss oda, amikor önmagad vagy és békében is vagy ezzel a valódi önmagaddal.
És azt hiszem egy új mélységét fedeztem fel a Plútónak, ahogy nálam is dolgozik ezerrel. Ezt is szeretném átadni, ezt a tudásomat is mások szolgálatába állítani.
***
Mindeközben a saját életemben annyira megdöbbentően pontosan jönnek az engem érintő analógiák, hogy napi szinten csörögnek a tantuszok, ahogy lepottyannak. És kétségem sincs, hogy ha akarom, ha nem, az életem a megfelelő irányba halad még akkor is, ha néha fáj.
Tudod, amikor a hajadnál fogva húznak, csúszol a földön és felhorzsolja a bőröd a talaj. Arra gondolj, hogy ezt te teszed magaddal. Nem egy másik ember, nem a „sors”, hanem te, amikor nem a szíved szerint választasz napjában több ezerszer, amikor nem magadat választod.
Olyan rohadt elcsépeltnek hangzik, az elmúlt 4 évben annyiszor leírtam ezt, hogy már magam is unom magamat, de tényleg ez a legjobb kifejezés: VÁLASZD MAGAD!
