Képen a kedvenc fám ma reggel, akiről minden évben ezer fotót készítek, mert minden oldalról más forma, maga a CSODA.
Megállíthatatlan az a folyamat is, amiben benne vagyunk. Ma délután 2 óra körül a Neptunusz a mi életünkben először belép a Kos jegyébe. Még tesz egy visszalépést a Halakba 3 hónapra október vége és január vége között, de utána jó 12 évig fogja a Kos minőségben járni az útját. Jó hosszú út ez, hiszen 164 év körül van nála egy kör.
Vajon tanultunk-e abból, ami az elmólt 165 évben zajlott történelmi szinten?
Tanultunk-e az áldozati szerepekből, a szenvedéseink mintázatát meg tudtuk törni?
Hogy állnak most egyéni szinten a lélek dolgai?
Le tudtuk zárni a játszmáinkat?
Van még erre bőven lehetőség, nehogy valaki azt gondolja, hogy most varázsütésre minden megváltozik. Egyrészt ezt nem a Neptunusz irányítja, hanem az, hogy ki mennyit dolgozott és dolgozik magán, másrészt pedig ha feltekintünk a csillagos égre, akkor a Halak csillgzatai alatt halad még a Neptunusz hosszú évekig.
Bőven van még idő (hisz az végtelen) arra, hogy fejlődjünk, hogy megdolgozzuk lelki mélységeinket, ez a munka sosem ér véget és rövid földi életünk ennek csak egy kis része, hiszen a legtöbbünk még sokszor újra jön és tapasztal.
Hétköznapi szinten -a zodiákus szerinti Kos minőségben – a mély lelkünk jobban felszínre kerülhet, hétköznapi nyelven jobban megmutathatjuk magunkat, kik is vagyunk valójában. Sokkal élesebbek lehetnek a reakcióink, talán az impulzivitás érzékletesebb kifejezése ennek, minden esetre a Kos jegy analógiái mentén nyíltabb, lendületesebb lehet az a mód, ahogyan az érzelmeink, érzéseink kifejezésre jutnak.
Nem véletlen az, hogy az első saját meditációm az „Égi szimfónia” melynek első állomása „A lélek óceánja” csupa neptunuszi analógiát és oldási lehetőséget tartalmaz. A mély óceán, a mély vizek, ahol minden eggyé válik, na az a neptunuszi minőség.
Március 26 után április 2-án is megtartom az online térben és még vissza fogunk hozzá térni.
Na de térjünk vissza ahhoz, hogy a Kos Neptunusz arra inspirálhat minket, hogy a lelkünk mélyén lévő igazi érzéseinket kifejezzük, megmutassuk és kiálljunk értük. A Kos egyfajta bátorság, egyenesség, nyíltság energiáját adja és annak a képességét, hogy meglátjuk, mi felé haladunk. Azért a célért, amit megtámogat a lelkünk hívása, érdemes küzdeni (jó értelemben), érdemes az erőnket oda irányítani. Persze alacsony minőségű megélés esetén a harcolás, küszködés is jöhet, de ilyenkor érdemes tudatosnak lenni és megfordítani néhány jól irányzott kérdéssel:
Vajon amiért harcolok, amit annyira AKAROK, az a lelkem hívásának útja vagy az ego illúziója?
Bizony lehet, hogy fel kell áldoznunk egy „egos” célt, mert az nem az igazi, de ne bánjuk, keressük meg azt, ami tényleg hív, tényleg a mi utunk. És bizony itt kell nagyon tudatosnak lenni, hogy a megfeleléseinket, másoktól való függésünket ( vajon szeretnek-e, ha ezt választom? ) le tudjuk tenni és végre a saját önvalónkat éljük minden egyes nap.
Csodás vasárnapot kívánok, holnap folytatom még a Kos minőséggel, további bolygómozgásokkal.
