Elkezdődött a suli – akinek gyereke van
Elkezdődött az őrült budapesti forgalom – aki közlekedik benne
Hűvösebb van – van akinek rossz hír
Vissza kell térni a mókuskerékbe – akinek van hová
Hozzáállás kérdése minden, ami fejben dől el.
Lehet stresszelni bármin, lehet túlságosan lazán hozzáállni, majd fejvesztve kapkodni.
Valahogy mindig meg kellene találni azt az arany középutat, ami passzol a személyiségünkhöz, az életmódunkhoz, de nem hajlik szélsőségbe.
Nézzük a Szűz analógiák szempontjából:
* minden csillog-villog, tisztaság rend, vasalt ing, jólfésült iskolás
– ha ez neked belefér stresszmentesen, akkor oké
– ha csak megszakadva tudod teljesíteni, engedj el valamit
* méteres listával közlekedsz már augusztusban, hogy minden meglegyen a tanévkezdésre
– ha ez a hepped, szereted rendben beszerezni az utolsó kis papírbizbaszt
(amitvalószínűleg soha nem fog használni a gyerek) akkor legyen
– de az is rendben van, ha csak folyamatában veszel meg dolgokat, ha neked
az a komfortos
* akkor is ragaszkodsz a pontossághoz, tökéletességhez, ha senki nem kéri tőled
– ha neked fontos és így érzed jól magad, akkor oké
– ha elkerülnéd a legnagyobb forgalmat és később érsz be pár perccel a munkahelyedre,
akkor vajon bárki szólna? (itt nyilván, ahol adott a lehetőség)
* mindenkinek segítesz szó nélkül szolgálsz, még akkor is, ha neked az már sok
Na erre az egyre nem szeretném azt írni, hogy ha neked rendben, akkor csináld. NEM!
Tanulj meg nemet mondani.
Ha valamin változtatni szeretnél, akkor mindenképp próbáld meg.
Tedd szóvá, kérj segítséget, helyezd magad előrébb a saját listádon!
Bármit csinálsz mindig kérdezd meg magadtól: MEGÉRI NEKEM?
Nálam így kezdődött a végső leszámolás a régi karrieremmel.
Felnyitották a szemem, hogy az a legfontosabb kérdés az életemben, hogy MI HASZNOM BELŐLE?
Amikor ezt elkezdtem használni, szinte azonnal érezhető volt a hatása. Elkezdtem magamat tisztelni és megváltozott a világ.
Igenis magam számára én vagyok a legfontosabb. Én vagyok az első, mert a számomra fontos emberek csak akkor számíthatnak rám, akkor tudok adni, ha én rendben vagyok.
És ez nem önzőség, ennek kellene az alapnak lenni mindenkinél.
Szolgálj, ha egyenrangúként teszed. Nem elnyomott, alárendelt szerepben.
Képen a kiskutyánk, aki péppé ázott a reggeli szakadó esőben és ilyen fejet vágott, amikor a gyerekek elmentek a suliba. Várta, hogy akkor most mindenki távozik vagy marad vele valaki ❤
