Már csak 48 óra a Halak Neptunusz és zárja a 164 éves kört. Persze ott a Szaturnusz is, kettejük energiája együttesen hat, ezt ne feledjük.
Milyen kérdéseket feszeget?
Tudod, hogy szeretek saját megélésből merítkezni, azért most mégis tovább megyek és a fantáziámra is hagyatkozom, próbálom tágítani a tudatom és kilépni egy másik dimenzióba… onnan hozom ezeket.
Befejezés, elengedés, lezárás mély érzelmi szinten. Mintha egy óceán mélyére kellene még utoljára lemerülni és csak az igaz érzelmeket hozhatnánk magunkkal, azokat, melyek a következő kört elindítják.
Mit tartok még életben, ami már valójában végetért?
Milyen mélyről merítkezik a ragaszkodásom?
Mely álmaim azok, amiket hátrahagyva egy új én születhetne meg?
Milyen illúziók tartanak még fogva?
Hol vagyok önámításban?
Önazonosság: feloldódni valamiben vagy leválni.
Hol érzem azt, hogy a régi énem már nem is a valóságom?
Mely „álarcaim” oldódnak fel véglegesen?
Kivé válhatok most azáltal, hogy kilépek az egységből?
Milyen én részeim nem jöhetnek velem tovább, mi születik meg az új ciklusban?
Határokat húzni vagy túlérzékenynek lenni és játszmában tartani magam, ez is tisztázódhat.
Hol végződőm én és hol kezdődik a másik?
Összemosom, mert önazonos vagyok vagy csak kényelmes, mert kímélem magam valamitől, amivel nem szívesen nézek szembe?
Kinek vagy minek a terheit cipelem még magamon?
Hol mondtam igent együttérzésből, miközben NEMet kellene volna?
Hitrendszerek is változhatnak, fontos, hogy jogunkban áll változni akár a hitünkben is. Ami eddig oly biztosnak tűnt, lehet hogy egy másik nézőpontból nézve nem állja ki az idő próbáját.
Miben hittem eddig, ami most elveszíti az erejét?
Menekülök vagy homokba dugom a fejem, mert félek a változástól?
Hogy állok a bizalommal, hiszek még a biztosban?
Elvonulás, csend, magány, lehet ennek is itt az ideje. Kiüresedettség, egyfajta érzelmi mélypont, ami végül beengedi az újat, bár most még lehet csak a könnyek töltik meg az üres kelyhet.
Mit érzek akkor, amikor nincs kapaszkodó az életemben?
Ki vagyok ilyenkor, milyen ez a legtisztább önmagam?
Jelen tudok lenni magamnak, amikor végtelenül egymagam vagyok?
A belső csend inkább fájdalmas vagy megnyugtató?
Mit tanít nekem?
Illúziókban tartom magam talán, de az is lehet, hogy intuícióm kiélesedett és a finomhangolás folyamatában vagyok. Belső figyelem, ami a segítségemre lehet.
Honnan tudom, hogy a megérzésem tiszta, fentről jövő és nem csak a vágyaim kivetülése?
Milyen jelek érkeznek meg, mit érzékelek?
Figyelembe veszem testem jelzéseit?
Izgalmas, finom energiák ezek, rengeteg kép, megélés és érzelmi állapot érkezhet meg hozzánk a napokban. Próbáljuk meg nyitott szívvel fogadni és tovaengedni őket. Ne ragadjunk bele semmibe, hacsak nem egy kis időre szívesen belemerülünk egy-egy emlékbe, régen elfeledett érzésbe. Semmi sem baj, nincs szigorú szabály arra hogy hogyan kell mostanában létezni, teljesen egyéni a feldolgozás tempója és módja. Mégis azt mondom, hogy igyekezzünk saját fényünkön átengedni őket, szűrjük, tisztítsuk fényesítsük fel és a bizsergető energiákkal menjünk tovább, hisz arra visz az út tovább. Azokat az érzéseket tápláljuk, amelyeket el tudjuk társként képzelni jövőbeli utunkon.
