Tudod vagy csak tudni véled?
Tudtad, hogy az emberi elme úgy működik, hogy körülbelül 7 éves korunkig, mint a szivacs úgy isszuk magunkba a környezetünkből érkező információkat?
Nincs szelektálás, hanem csak magunkévá tesszük pl. a szüleink által mondott dolgokat, de ugyanez érvényes az óvónők, a kortársak, a szomszéd néni és mindenki más szavaival.
Ilyenkor még nincs szűrő, épp ezért fontos, hogy mik hangoznak el otthon és a környezetünkben, mi megy a TV-ben…
Ez az a helyzet, amikor olyasmit vélünk tudni – merthogy pl. hallottuk sokszor gyerekkorunkban – ami nem is igaz. Ezek a hiedelmeink velünk maradnak és dolgozni kell azon, hogy később megszabaduljunk tőlük.
De erről már volt szó korábban, most egy kicsit más szempontból szeretném ezt megmutatni neked.
Képzeld el, hogy amikor megszületsz egy hófehér festővászon vagy. Mindenki, aki a környezetedben van kicsi korodban elkezd festeni erre a vászonra, nyomot hagy. Majd később is az iskolában, a tanárok, barátok, ellenségek mind ott hagyják a kézjegyüket és a rétegek csak rakódnak.
A fehér vászon azonban ott van minden réteg alatt, szabad akaratunkból adódóan el tudjuk dönteni, hogy mely színek és formák tetszenek, mi az, ami jól mutat a vásznunkon és mi az, aminek itt van az ideje, hogy végre leperegjen.
Mert bizony a felesleges rétegek korlátoznak minket, mert egy képzelt tudásunk van valamiről, ami adott esetben nem is igaz. Mert gyerekkoromban azt mondta az anyukám, hogy lassú vagyok és ezt elfogadtam, hiszen nem volt szűrőm. Aztán egy kollégám azt mondta, amikor kezdő voltam, hogy lassú vagyok – már megint – pedig csak neki nem volt türelme hozzám.
De ezeket készpénznek vesszük, elhisszük és esetleg odáig is elmegyünk, hogy nem próbálkozunk, hiszen nem vagyok elég gyors, nem vagyok elég jó.
De nem feltétlenül csak lelki értelemben korlátozzuk magunkat, hanem egyszerű cselekvésekben. Mert mondjuk valamilyen módszerrel tanultunk valamit és azt úgy csináljuk mindig. Azt tanultam otthon, hogy csak akkor jutok előre, ha hangos és szókimondó, másokat lehengerlő vagyok. Aztán csodálkozom, ha egy idő után mindenki megutál és nincs egy barátom sem.
És egy ilyen nézőpontból nehéz kibillenni, hiszen eddig így csináltam, ezt tanultam és persze be is vált… egy darabig. Ha változtatni szeretnék, akkor nem feltétlenül tudom, hogy hogyan. Beszűkültem, nem ismerek más módszert és csak körbe-körbe járok, elakadok.
Ha nem találod a megoldást valamire, tedd fel a kérdést:
Mi az, amit elhiszek ezzel kapcsolatban?
Kinek a gondolata ez? Biztos az enyém?
Valóban ezt gondolom én is?
És ha mást hinnék, ami segít nekem a megoldásban?
És a legfontosabb:
Ha biztosan tudnám, hogy csak jó döntést hozhatok, akkor mit csinálnék?
Két példát szeretnék még megosztani a fentiekkel kapcsolatban.
Az első Jack Canfield, A siker alapelvei című könyvében szerepel. Egy ausztrál farmer 61 éves korában benevezett a Sydney-Melbourne Ultramaratonra, ami 875 km. Fiatal futó társai a rajtnál kigúnyolták a gumicsizmás farmert, a rendezők pedig attól tartottak, hogy nem fogja túlélni a versenyt. Rajtnál mindenki gyorsan kezdett futni, a farmer pedig nekiállt kocogni. Ő ugyanis nem olvasta a Runner’s World-öt, nem volt edzője, és fogalma sem volt róla, hogyan kellene egy hosszútávfutónak futnia. Nem TUDTA! Ezért hát keveset aludt, míg a többiek 6 órákat, ő csak 1-2 órát, és ment tovább. 5 nap 15 óra és 4 perc alatt teljesítette a távot. 10 órával korábban, mint a második helyezett, és 2 napot rávert a korábbi rekordra. Egy 61 éves bácsi. Pusztán azért, mert nem tudta, hogyan kellene futnia…
A másik példa pedig a Nokia esete, ahol azt látjuk, hogy a vélt tudás hogyan képes befolyásolni a dolgokat. Emlékszel, hogy régen, a 90-es években mindenkinek Nokia mobilja volt? Vagy legalábbis a többségnek. Mégis elvesztette piacvezető pozícióját egy rossz hiedelem miatt. Meg voltak győződve arról, hogy az érintőképernyő senkinek nem lesz érdekes, talán a gyerekeknek. Azt hitték, tudják, mi kell az embereknek, és kitartottak emellett, egészen addig, amíg úgy lemaradtak az ez irányú fejlesztésekben, hogy esélyük sem volt
felzárkózni.
Törölj le mindent a hófehér vászonról és nézd végig, hogy hogyan csinálnád most, ha nem lenne még meg a tudásod, nem lennének hiedelmeid, korlátaid.
