Ma egy nagyon kedves ismerősöm posztolt arról, hogy milyen érzés magasban lenni. Hogy alapvetően szereti a magasságot, de egy hőlégballonon más volt átélni. És hogy milyen elgondolkodtató, hogy ki hogyan áll hozzá, kiben milyen érzelmeket vált ki.
Ez bennem is elindított egy gondolatmenetet. Nekem pl. van 43 ejtőernyős ugrásom (fiatalság bolondság), mégis amikor egy pallón kell átmenni akár alacsonyan is képes vagyok rettegni. A férjem, mint egy zerge kiugrál a sziklák peremére, amikor kirándulunk, én inkább elfordulok. Ez alól kivétel volt, amikor a Dachstein-en voltunk Ausztriában és felmentünk a Five fingers kilátóhoz. Na ott kimentem a szélére érdekes, de azért nem a legőszintébb volt a mosolyom.
Szóval azon gondolkodtam, hogy mit mond ez rólam.
Az első szó, ami eszembe jut, az a hit a sorsban, gondviselésben, Jóistenben – kinek mi. És ez tény, kérdés sem volt sosem, hogy hitem az van. Elzárkózva mindenféle egyháztól, na abban nem hiszek 
A másik dolog pedig hogy ahhoz, hogy egy sziklára kiállni, magasban átmenni mi kell? A belső erők uralása, egyensúlyérzék. Milyen jó tanítás ez pont most, hogy az Oroszlán hava kapcsán pont a belső erők megismerése és uralása a téma. Hogy igazán uralkodni az tud, aki belül uralkodik először.
Mert amint fent úgy lent, amint bent úgy kint.
Te hogy állsz a magassággal?
Neked milyen gondolatmenetet indított ez be?
Képes vagy uralni a belső erőidet?
A zárt Facebook csoportomban írok az ide kapcsolódó időminőségről is. Gyere és olvasd el! Itt tudsz jelentkezni.
Ha tetszett a cikkem, küldd tovább azoknak az ismerőseidnek, akit esetleg érinthet ez a probléma.
Keress bátran kérdésekkel az elérhetőségeim egyikén.
Ha szeretnél értesülni a bejegyzéseimmel kapcsolatban vagy érdekes, hasznos tartalmakat kapni, kedvezményekben részesülni, akkor iratkozz fel a hírlevelemre.
