Tegnapi írásomat ott fejeztem be, hogy itt van az az energia, ami tiszta szívből visz előre, felfélé, ugyanakkor ami nem tűri el már a mellébeszélést, a játszmákat és a lehúzó energiákat.
Ez a tűrés szó még itt van bennem, ízlelgetem, mert mostanában többször használtam is. Erőteljes és kifejezetten van benne egy lezárás, egy elhatárolódás valamitől, amit már többé nem szeretnék az életembe.
Erről szólnak a mostani energiák az én szűrőmön keresztül, ezt tudom most erősíteni másokban is. Valamiféle rendeződés van folyamatban, elválnak egymástól dolgok. Nem egy penge választja szét őket, nem lehet pontosan behatárolni a széleket, mert káosz van… főleg ott, ahol nincs meg az önazonosság.
A káosz nem baj, mert tengernyi lehetőséget rejt, hogy merre menjünk, merre rendeződjünk a hozzánk hasonló energiák mentén.
Önazonosság, vagyis az légy, aki vagy. Mindenkinek, mindenféle minőségnek helye van itt ebben a világban, pont ez a szépsége. Nem lehet és nem is kell élesen elválasztani, hogy jó vagy rossz, szép vagy csúnya, fekete vagy fehér. Címkézni, minősíteni, ítélkezni pedig főleg nem érdemes, mert ezek csak falat vonnak körénk és a fal mögül nehéz kikukucskálni és befogadni az életet.
Jó önreflexió esetén most is nagyon sokat tanulhatunk magunkról. Megfigyelve azt, ami kívülről jön igazi bölcsességre tehetünk szert. Csak nézz szét!
Kik vannak a környezetemben?
Milyen velem hasonló rezgésszinten álló emberek és helyzetek találnak meg?
Melyek zavarnak?
Melyekkel tudok azonosulni?
Azt még lényeges tudni, hogy csak olyan dolgokat veszünk észre, ami bennünk is bennünk van vagy volt. Ha észreveszem valaki gyengeségét, akkor érdemes megfigyelni, hogy azért, mert bennem is ez van vagy már meghaladtam ugyan, de voltam ugyanebben a minőségben?
Jó jelnek veszem, ha mindenkiben meglátom a jót és a szépet, mert akkor ezzel tudok rezonálni. Persze csak akkor, ha mindez egészséges önértékeléssel párosul és a jót és a szépet nem magam fölé helyezem, hanem elismerem azt, hogy bennem is megvan.
Attól van egyensúly, hogy minden van és minden minőség elkezd szépen a hasonlóval kapcsolódni. Igen, már hallom is a kérdést: én olyan kis szerény, jó vagyok, a légynek sem tudnék ártani, miért jönnek a bántó kapcsolatok?
Ilyenkor azok a kérdések helyénvalók, amik a szívünkre irányulnak:
Hol bántod magad?
Hol nem szereted magad?
Tudd, hogy csak az mutatkozik meg kintről, amit megteremtesz magadnak. Add fel a szerénykét, lépj ki a fényre és élj, követeld meg a boldogságot! Hidd el, akkor elkerül mindenféle bántás. Ehhez viszont össze kell kapni magad és cselekedni kell, határokat meghúzni, szeretve lenni önmagad által. Nehéz és rögös út, de senki nem járhatja végig helyetted.
Ezekben az időkben sokan szenvednek, mert nem önmaguk, elnyomják magukból a létük lényegét és sokan kezdenek szárnyalni, mert már önszeretetben vannak. Erről szól már évek óta ez az átalakító átmeneti időszak. Még mindig átmeneti, ami jó hír, mert van még idő arra, hogy változtassunk.
Ki könnyebben, ki könnyekkel.
Ne tűrd el, ami bánt!
Amikor a Szaturnusz visszatér majd a Kosba február közepén, akkor felteszi a kérdéseit és azt fogja tesztelni, hogy mennyire állsz ki magadért, hogy nyíltan, őszintén felvállalod-e magad, hogy állsz a bátorsággal.
Feláldozod még magad vagy inkább járod a saját utadat?
Mindent odaadsz egy morzsányi szeretetért vagy valódi szeretettel fordulsz magad felé?
Gyengeként irigykedsz azokra, akik erősek és erősödnek önmagukban vagy az erődbe lépsz végre?
Ez a valódi erő nem önzés, megvédeni a határainkat szükséges, kimondani, tisztázni a dolgokat nem érzéketlenség, hanem egyszerű megkövetelése a tiszteletnek, önazonosan működni pedig nem egyenlő azzal, hogy lenézünk másokat.
Itt lép be a képletbe, hogy a tiszta női minőségünk az, ami a kiutat jelenti. A tiszta női minőség befogad és körülölel szeretettel, de nem áldozza fel önmagát, gondoskodik arról, hogy ő jól legyen, mert tudja, hogy csak akkor tud a szeretet által emelni másokat.
Hányan fordulnak igazi „majomszeretettel” a gyermekük vagy a párjuk felé (férfiak és nők is), akik aztán végül azt választják, hogy leválnak és vissza sem néznek egy kifacsart, önmagát feladó és feláldozó szülőre vagy párra. Hiszen érzik, hogy nem jó a példa, mást szeretnének. Vannak akik maradnak és az önkéntes szolgálóval leélnek egy életet, mert kényelmes.
Tőlem szokatlan módon azt mondom erre, hogy ez is rendben van, tudod miért? Mert ilyen is kell a világba, ilyen sorsot is kell választani valakinek. Senkit nem lehet arra rávenni akarata ellenére, hogy változzon. Ha jó így, akkor csinálja, nem kell megmenteni senkit saját magától.
DE! Ha benned egy cseppnyi rossz érzés is van amiatt, amilyen életet élsz és többet, jobbat vagy mást szeretnél, akkor viszont kapd magad és indulj el. Pici változtatásokkal, napi apró lépésekkel, de mindig kérdezd meg a szíved, hogy merre menne és tarts ki. Ha minden nap csak 1%-ot javítasz az életeden, akkor hová juthatsz el, akár csak egyetlen hónap alatt? 1 év alatt pedig már akár egy teljesen más ember lehetsz!
Ezer szálon futhatnak most tovább a gondolataim, mondhatni „megeredt a nyelvem”, úgy tűnik a Merkúr előre indulása meghozta a gondolatfolyamot és a közlési vágyat bennem is.
Decemberben ugyan már csökkentett üzemmódban várom szeretettel a kérdéseket, beszélgetéseket, de azért várom őket. Lesz egy érdekes téli napforduló, de a Fény ismét győzedelmeskedni fog, ígérem!
Csodás adventi időszakot kívánok mindenkinek!
