– szaturnuszi felkérdezések és a Vízöntőben haladó bolygók
Egyes szám első személyben írok most, hogy mindenki magába nézhessen általa (persze én is).
Meddig engedem még, hogy mások rángassanak?
Tízből hányszor teszem magam első helyre?
Még meddig hagyom, hogy visszaéljenek a jóindulatommal?
Azzal áltatom még magam, hogy nekem még belefér, hiszen erős vagyok, ő meg úgyis olyan szerencsétlen, hát engedek… miért is?
Aki erős, azzal bármit meg lehet tenni? Neki úgysem számít?
Hogy van az, hogy ennyi év gyakorlással a hátam mögött legszívesebben felrobbannék, mert már megint én szívtam meg?
Miért én maradok egyedül, aki már senkit nem érdekel?
Miért ostorozom magam, hogy már megint én vagyok az érzékeny?
Azért mert én vagyok a tudatos, nekem kell engednem és elviselnem mindent? Bármit?
Mit bizonyítok mindezzel?
Az időmet adom, a visszahozhatatlan perceket, nem tartják tiszteletben. Igaz, ha én nem tartom magam tiszteletben ezzel, akkor más miért tenné – hangzik az ismerős válasz a saját fejemben. Hányszor kell még kimondanom, amit máskor, mások kapcsán tisztán látok és helyre is teszek, hogy saját magamnál is átmenjen végérvényesen, hiba nélkül?
Tiszteletben tartás – magamat tiszteletben tartani – a szabadságomat, az időmet, a testemet, az érzéseimet, az egész lényemet. És amikor ez megvan, akkor mindenki másnak is megadni ezt a tiszteletet. Másképp nem tud működni, kizárólag belülről kiindulva.
Belső béke – néha nagyon nehéz középen maradni. De mi az, ami kibillent? Talán meglátok valakiben valamit, ami rosszul esik, de valahogy mégis ismerős? Mit jelent ez? Én is így működöm vagy legalábbis működtem, tettem ezt már valakivel én is. Talán ebben az életben, talán sokkal régebben. Van erre megoldás, hogy ne csavarodjak rá és okozzon egy fél álmatlan éjszakát?
Miről szól mindez ezekben a napokban, hetekben?
Alacsony szinten a hatalomról, uralkodásról, az egymás fölé kerekedésről, a harcról, felpiszkálja a szabadság eszményét, hogy ha neki lehet, akkor nekem miért nem, lázadás kívül és belül. Akár saját magam ellen lázadok, mert már megint észrevettem a fent leírt működéseket és persze kívül is, elég szétnézni a világban.
Szóval ha most így érzek, akkor bizony alacsony szinten működtetem ezeket az energiákat.
Mi ad feloldozást?
Mihez nyúlsz?
Mi van az eszköztáradban ahhoz, hogy ismét a békés középpontodba kerülj?
Nekem tudom mi, neked?
