Az első részből megtudhattad, hogy az mi az önreflexió:
Az önreflexió az önismeret egyik alappillére.
Na de miért is fontos ez számunkra?
Rögtön leszögezem, hogy ne vigyük túlzásba. Se ezt, se semmit az életben. A szélsőségek soha nem visznek előre!
Ne legyünk túlkontrolláltak, mert az korlátokat állít és azt nem szeretnénk.
Fontos az önreflexió, mert:
- önismeretet fejleszt
- ahogy megismerjük magunkat, a motivációinkat, igényeinket, képesek leszünk ezeket megfogalmazni, kiállunk magunkért, így elkerüljük a folyamatos stressz helyzeteket
- a berögzült szokásainkat, reakcióinkat sikerül felismerni, így könnyebb változtatni, ha erre van szükség
- képesek lehetünk egy érzelmileg érintett helyzetben kicsit felülemelkedni, nem annyira bevonódni érzelmileg, így átgondoltabban beszélni, cselekedni
- kapcsolatkainkban magabiztosabbak lehetünk, hiszen megtanultuk értelmezni, saját nyelvünkre lefordítani a helyzeteket, gondolatainkat, érzelmeinket, így sokkal jobban ki tudjuk fejezni ezeket a másik felé
Miért kerüljük el mégis? Miért nem csináljuk?
Erre nagyon egyszerű a válasz. A könnyebb utat választjuk, mert nem akarunk változni, változtatni a megszokott dolgainkon.
Mert az önreflexió által bizony be kellene ismerni a hibáinkat… na ezt nem nagyon szeretjük, ugye? 😉
Pedig nagyon fontos lenne, hogy mindenki tudjon felelősséget vállalni önmagáért, a tetteiért. Ez a felnőtt lét velejárója. Aki mindig másban keresi a hibát, az megrekedt egy gyermeki szinten.
Ehhez az is hozzá tartozik, hogy egy kiborító helyzetben azokat bántjuk, akiknek pont nem szeretnénk fájdalmat okozni.
Rugalmatlanságot is okoz az önreflexió hiánya, már nem látjuk a fától az erdőt. Pedig igen egyszerűen fejleszthető dolog!
Hogyan kezdd el?
A legkisebb lépés is lépés, igaz?
Ha valamit be szeretnél építeni az életedbe, ne egyszerre mindent és folyamatosan, csak egy kicsivel kezdd. Az váljon rutinná, legyen sikerélményed, utána kezdj nagyobb lépésben gondolkodni.
A legjobb, ha valamikor a nap végén, nyugodt időpontban végiggondolod az aznapi helyzeteket, gondolataidat, érzéseidet, cselekvéseket.
Én régen úgy csináltam – amikor nem kocsival jártam dolgozni, mert a BKV egyszerűbb volt és pl. volt időm olvasni is – hogy a hosszú buszúton gondolkodtam el ezeken. teljesen jól működött.
A további tippeket a következő részben írom, hogy legyen időd gondolkodni az olvasottakon. Építsd be először azt, hogy amikor eszedbe jut gondolkodj, aztán pedig tedd szokásoddá minden nap.
