“NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
– Müller Péter
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok! A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”
Nem nagyon van ehhez mit hozzátenni. Hitem szerint az életünk végtelen. Végtelen annak a szellemi lénynek, akik valójában vagyunk. Ez a test csak egy állapot, a nagy végtelen létezésnek csak egy aprócska része.
Épp ezért, aki csak az anyagra, a fizikai síkra koncentrál, egy nagyon fontos tapasztalástól fosztja meg magát, mégpedig az egység élménytől. Mert mi mindannyian egyek vagyunk, a mindenek felett álló SZELLEM vagy FORRÁS részeiként.
Szeretettel és Áldással!
