Ma nagyon kora hajnalban pontosodott be a Nap – Mars szembenállás.
Gondolkodtam.
Napok óta, sőt, már írtam erről, hogy nálam most feszültebb a helyzet. Azt gondolom, hogy még így is a szuperbékés megértő kategória vagyok, de magamhoz képest hamarabb csattanok.
Azt mondjuk ugye, hogy amikor valami nem tetszik magamban, akkor nézzünk a mélyére, hogy mi az, vagy amikor az nem tetszik, ahogy valaki más bánik velem, akkor is azt nézzem, hogy bennem mi van, miért lehet ez.
És ilyenkor – szerintem jogosan – jön az, hogy bakker, miért mindig én nézzek magamban, a másik mi a fittyfenéért nem teszi meg ugyanezt? Nálam most ez jött fel teljesen.
Gondolkodtam.
Ez az ego, ez a hárítás, ez a nem felelősséget vállalás. Felelősséget csak magamért tudok vállalni és az is jogos, ha az asztalra csapok és kiállok magamért és felcsattanok és forgatom a szemem (krónikus szemforgató vagyok).
Szóval vagy így vagy úgy mindig az a válasz, hogy magadban keresd. A másik az egy másik lény, egy másik út, egy másik karma. Ő foglalkozzon magával és ha nem teszi az az ő választása, ha nekem ez nem tetszik, mert arra késztet, hogy kevesebbnek érezzem magam vagy visszahúz, akkor az az én felelősségem már, hogy meddig engedem, engedem-e egyáltalán.
Gondolkodtam.
Ez pontosan a Nap – Mars szembenállás! A cselekvő énem szemben az önérvényesítésemmel: ki akarnak egészülni? Feszültségeket szül ez?
Igen, lehetséges, de rajtam múlik mit választok.
Gondolkodtam.
A Nap már a Plútóhoz közeledve, halad a pontos együttállás felé. Vakítóan beragyogja azokat az én részeimet, amelyek még árnyékban vannak, amelyekre lehet csak most látok rá. Pont most, amikor a Mars még feszegeti őket.
Feszegeti, ami azt jelenti, hogy ha éppen magas szinten működtetem a marsikus energiákat, akkor arra késztet, hogy jobbá váljak, emelkedjek és kimondjam azt, ami bánt, amin változtatni szeretnék. Magam miatt.
Gondolkodtam.
A szeretet talán az, ami mindig elfogadó, befogadó, másik orcát odafordító? Talán igen, de azt is vegyük figyelemben, hogy minden dolognak hullám természete is van, így a szeretetet is lehet úgy működtetni, amikor igenis keményebben ki kell állni magunkért, mert a szeretet az önszeretettel kezdődik.
És szeretet az is, ha nem nézek félre a békesség érdekében, ha nem teszem fel a kispolcra azt amit kapok.
Persze megnézem, hogy miért kapom, mi lehet bennem, de igenis kikérem magamnak. És ahogy meglátom az árnyékrészem, engedtessék meg nekem, hogy ezen fennakadjak, ez is része a folyamatnak, mert amit esetleg meglátok az megdöbbent, hogy még mindig dolgom van vele vagy olyat látok, amiről tényleg nem tudtam, ekkor pedig kifelé is lehetek türelmetlen.
Igaz?
Gondolkodom. Érzek. Fejlődök. Mindent megteszek.
A legjobb, amit tehetsz, az az, hogy te is ezt teszed.
Neked is ott a Nap a Plútó mellett most az égen, szemben velük a Mars pedig arra inspirál: VÁLJ A LEHETŐ LEGJOBB ÖNMAGADDÁ!
Nekem ezt mondja ez a mai nap, neked mit?
Az önismereti csoportban is megbeszéljük az aktuális kérdéseket. A bemutató alkalmak valamelyikére jelentkezés itt.