Szaturnusz Mester elindul előre, ezzel befejezte a hónapok óta tartó mély belső tapasztalásokat hozó útját. Egész pontosan július közepe óta vagyunk ezen a belső úton.
Hová tért vissza?
Ezt te tudod megmondani, ha jelen vagy saját magadnak. Jelen lenni amúgy is egy szaturnuszi minőség.
Hol érezted az elmúlt időszakban, hogy nincs már mélyebben?
Melyik lélekrészed ért legbelülre a barlang mélyére?
Milyen fájdalmadra, tapasztalatodra mondod azt most, hogy ELÉG, itt a vége és már csak jobb jöhet?
Hol ismerted fel azt, hogy mi a valódi érték (benned) és választod azt, hogy ez az, ami kísérjen tovább az életben?
Amit most megkaptál, az az új világba a belépőd. Egy kozmikus belépőkártya, hiszen elindul az új kör, már nem lesz visszatérés. Nem tudsz a régi struktúrákba visszalépni, ha már megfejlődted azt, amit meg kellett fejlődnöd.
Február közepétől már teljesen más energiákban leszünk a tapasztalataink által.
Megértél valamire azáltal, hogy szembenéztél magaddal. Sokak számára egy ténylegesen fájdalmas időszak is lehetett most, hiszen együtt lépkedve a Neptunusszal a legmélyebb lelki rétegekbe jutott el a Mester. Segített nem csak megérezni, hanem megtapasztalni a lélek óceánjának legmélyét.
Ha csak kirándultál erre egyet és szépen, lágyan megérintetted az óceán fenekét, hoztál magaddal egy tapasztalást, az csodálatos. Nem feltétlenül kellett belepusztulni ebbe az időszakba.
Ha koppantál az alján, az sem véletlen. Nagy lendülettel, erőteljesen rúgd el magad és indulj el felfelé.
Lehet azt a kérdést kaptad, hogy mi az, amiért már tényleg felelősséget kell vállalnod? (önmagadért?)
Számítanak még a külső dolgok, amik eddig számítottak és meg akartál felelni nekik? Jelen vannak még az életedben egyáltalán?
Kedvenc kérdésem bármilyen „eget rengető” probléma (amit most annak érzel) esetén: fog ez még számítani 1-5 -10 év múlva?
Egyetlen egy dolog számít, hogy önmagad légy és magadat válaszd!
Az önmagunk választása a határokat is kijelöli, ami szintén szaturnuszi téma. Hagyd, hogy leváljanak azok az emberek, helyzetek szokások rólad, akik át akarják lépni a határt. A határ rólad szól: nem valaki vagy valami ellen, hanem MAGADÉRT húzod meg őket.
A határ nem fal! Nem egy szilárd, hideg rideg építmény, hiszen akkor bezárulsz. A határ egy rugalmas szappanbuborék, amit te alakítasz akár percről percre. Te is változol, a buborékod is változik hozzá. Lesz, akit beengedsz majd és ez így van jól, hiszen sosem leszünk teljesen készek, tökéletesek, mert akkor minek az élet színes körforgása, a szépsége?
Akkor akár ki is lehet csekkolni… na de ki akar egy ilyen átalakulás küszöbén kicsekkolni?
Én biztosan nem!
Várom a elkövetkező időket, mert alakul valami. Valami nagyon izgalmas, szárnyaló, kiteljesítő energiát érzek, ami a szívből indul és nem tűri az álságost, a sötétet, a lehúzást, a kihasználást, a játszmázást, a mellébeszélést.
