A könnyek oldják a legdurvább lerakódásokat és felszabadítják a leghatalmasabb erőket, energiákat
Ma reggel 7.40… fojtogató sírás kint a természetben, a ködben, hűvösben, kicsit bántó szélben… odamész a „fádhoz”, aki beteg és öreg és ezen is bőgsz, mert igazságtalan, még a könnyedet is neki adod, rásírsz, hogy hátha ez a pár csepp sós víz segít neki…
Ez egy olyan nap, amikor arra ébredsz, hogy egy fos az egész élet, semmi sincs, egy szar vagy és az egész tényleg egy fölösleges küzdelem. Jól sajnálod magad, kiadsz mindent magadból, cseppnyi tudatosság sincs benned, csak hagyod ezt a mindent elsöprő gyötrelmet kizúdulni.
Pedig már minden olyan jó volt, nyugalom, mosoly, csillámpóni szagú hetek, de ez csak a felszín, a látszat. Nem arról van szó, hogy megjátszás, hanem valóban így érezted.
Aztán szerencsére észbe kapsz és felfogod, hogy a dolgok természete a hullámzás, hiszen napi szinten erről beszélsz másoknak.
És különben is, egyáltalán az én nyomorom ez vagy csak egyszerűen másokhoz kapcsolódva érzékelek, éberebb vagyok sokkal, hiszen rengeteget dolgozok magamon is és fejlődök?
Hát igen, megjött a válasz és egyúttal a megnyugvás is…
És a könnyeket a felszabadult hangos, tényleg hangos nevetés váltja fel… mert a nevetés is old mindent!
Szóval ha bármikor semminek érzed magad, értelmetlennek az egész életed, akkor gondolj arra, hogy ez csak egy pillanatnyi érzékelése annak, hogy az élet nem mindig csokikrém vagy velőspacal (kinek mi ugye…)
Sokkal többek vagyunk annál, amit gondolunk és képesek vagyunk rákapcsolódni egy ilyen energiafolyamra. A jó hír viszont az, hogy amint ezt tudatosítod, abban a pillanatban már választhatod azt is, hogy köszi, nem megyek tovább, hanem felülök a kacagós energiákra.
MINDEN itt van körülöttünk és MINDEN egyszerre megtalálható a világunkban, csak éppen ki kell nyúlni érte. Ehhez viszont nyitottság kell, felvállalva azt, hogy közben megsérülhetünk, hogy közben néha megéljük az alsó rezgéstartományokat is.
Az önmunkával olyan világok tárulnak fel, amik minden elképzelésemet felülmúlják, szavakkal leírhatatlan és nem tudom így átadni, megpróbálok az a tér, az az energetikai jelenlét lenni nektek, ahonnan ti is érzékelhetitek.
